A magyar íj és az íjászat története: leletek, rekonstrukciók, lovasíjászat

A „magyar íj” a köztudatban szinte csodafegyver: ennek tulajdonítják a 9–10. századi kalandozások katonai sikereit. A régészet ennél óvatosabb, és sokkal kevesebbet tud biztosan. Ez nem kiábrándító, inkább izgalmas: ami a földből előkerült, abból meglepően sok minden kiolvasható, csak nem az, amit a legenda vár.

Mi marad meg egy íjból ezer év után?

Az összetett reflexíj fából, ínból, szaruból és enyvből készült. Ezek szerves anyagok, a földben néhány évszázad alatt nyomtalanul elbomlanak. Ami megmarad, azok az íj merev részeit borító agancslemezek. Ezek a markolatot és a két karvégi szarvat fedték, irdalt (bemetszett) belső felületük a ragasztást segítette.

A leletanyagot Bíró Ádám régész foglalta össze abban a közös tanulmányban, amelyet Bencsik Péter íjkészítővel írt a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete (ma a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont része) és a nem kereskedelmi céllal dolgozó íjkészítő együttműködéséről. Eszerint a Kárpát-medencében addig feltárt közel tízezer 10–11. századi sírból alig több mint 300-ban volt ilyen íjlemez. Ez kevésnek tűnik, de egész Eurázsiát nézve kiemelkedően gazdag anyag.

A sírokból azonban nem könnyű íjat rekonstruálni. A tanulmány szerint a bolygatatlan íjlemezes sírok közül nagyon kevésben került elő a „teljes készlet”: két markolatlemez és szarvanként két-két szarvlemez. A szarvlemezek egy részén egységes helyen lévő, a temetés előtt szándékosan ejtett törések látszanak. Ez arra utal, hogy az íjat temetéskor használhatatlanná tették. Az íjlemezes sírokban döntő többségében idős, gyakran mozgásszervi betegségekkel küzdő férfiak feküdtek. Vagyis a temetkezés szimbolikus szokásokat őriz, és nem feltétlenül a fegyver mindennapi használatát tükrözi.

Az első rekonstrukciók

Cs. Sebestyén Károly 1930-ban és 1932-ben megjelent tanulmányai alapozták meg a kutatást. Ő ismerte fel, hogy a sírokban talált csontlemezek az íj merev részeinek borításai voltak, és ennek alapján a honfoglalók íját az ázsiai típusú reflexíjak közé sorolta. Munkáját Bíró szerint sokáig úgy kezelték, mintha mindent elmondott volna. Közben azonban nyolc évtizednyi feldolgozatlan leletanyag gyűlt össze.

A legismertebb gyakorlati rekonstrukciók Fábián Gyula nevéhez fűződnek. Ő a tapasztalatait több ízben publikálta is. A Vata nevű íjánál a merev részek alakját a békés-povádi temető 45. sírjának lemezeiről vette, a méretezéshez pedig egy másik sír lemezeinek helyzetét használta. Bíró kritikai megjegyzése szerint az íj belső szerkezete azonban Fábián saját, korábban kialakított megoldását követte, nem a leletek elemzését. Fábián célja egy jól működő íj elkészítése és a régi íjkészítő technikák újrafelfedezése volt.

Mit tudunk ma biztosan?

Bíró és Bencsik a magyarhomorog-kónyadombi temető leleteiből indult ki. A 103. sír szarvlemezei sértetlenül maradtak meg, és csak egyféle szarvmagra illeszkedhettek: olyanra, amelynek keresztmetszete egyenlő szárú háromszög. A lemezek széleinek kialakítása egy elporladt hátsó lemezre is utal. A szerzők szerint a Kaukázusban és Belső-Ázsiában épen fennmaradt, nagyjából egykorú tíz íj közül hatnak ugyanilyen háromszög keresztmetszetű a szarva. A korábbi magyar replikák viszont mind téglalap keresztmetszetű szarvval készültek.

A rekonstrukció többi adatát közvetve kellett meghatározni:

• a markolatszöget ugyanennek a temetőnek a 23. sírjából, ez nagyjából 150–160 fokos markolatszögű íjra utal;
• a teljes hosszt a 81. sírban eredeti helyzetben feltárt lemezek távolságából, ez 1390–1400 mm;
• a szarvszöget – 40 fokot – már feltételezésként választották, abból kiindulva, hogy az íjon nem volt húrnyereg. Ezt a szerzők maguk is bizonyítatlannak nevezik.

Az íjak agancsból, szaruból, ínból, fából és enyvből készültek. Az őstulok kihalt, ezért bivalyszarut használtak. Az ín gímszarvas lábából származott, a fa mag kőrisből készült. A két elkészült változat húzóereje 37,6 kg (83 font), illetve 30,8 kg (68 font) lett. Íjanként 200 lövéses próbán a háromszög keresztmetszetű szarv jól működött, érdemi teljesítménycsökkenés nélkül.

A tanulmány legfontosabb állítása egyben a legszerényebb is. A szerzők szerint a honfoglalás kori íjnak a régészeti leletanyag alapján egyetlen szerkezeti jellemzője rekonstruálható biztosan: a háromszög keresztmetszetű szarv. Mindig csak egy adott sír íja rekonstruálható. Általános „honfoglaló magyar íjat” csak több száz tudományos rekonstrukció és laboratóriumi vizsgálat alapján lehetne meghatározni. A ma kapható „honfoglalás kori” íjak többsége nem a leletek elemzéséből indul ki. Ettől még lehetnek jó sporteszközök, csak nem régészeti másolatok.

A modern lovasíjászat születése

A 20. század végén a honfoglalás kori íjászat új életre kelt, de már sportként és hagyományőrzésként. Ebben meghatározó szerepe volt Kassai Lajosnak. A Kassai-féle módszer hungarikummá nyilvánítására benyújtott javaslat szerint az 1980-as évek közepétől íjkészítőként dolgozott és terepíjászként versenyzett. Az évtized végére kidolgozta a lovasíjászat versenyszabály-rendszerét, a kilencvenes évek elejétől pedig előbb itthon, majd külföldön is terjesztette. Az első versenyt 1994-ben rendezték.

A versenypálya ma is egyszerű: 99 méter, a pálya mellett egy célra kell vágtából lőni, előre, oldalra és hátrafelé. A pontos szabályokat a versenyformákról szóló írás ismerteti. A javaslat szerint 2011-ben elindult a lovasíjász-edzőképzés a Testnevelési Egyetemen. A módszer 2012-ben bekerült a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékébe, 2013-ban pedig hungarikum lett.

A lovasíjászat mellett a történelmi íjászat is kialakult a régi íjtípusok és lövésmódok felélesztésére. Ma a Magyar Íjász Szövetség egyik szakága.

A sportíjászat szervezeti története

A modern, szabványosított céllövő íjászat nemzetközi szervezete jóval korábbi. A World Archery saját történeti összefoglalója szerint a szövetséget Fédération Internationale de Tir à l’Arc (FITA) néven alapították 1931. szeptember 4-én a lengyelországi Lwówban, a mai ukrajnai Lvivben. A hét alapító ország egyike Magyarország volt, képviselője Kenderessy Kálmán.

Az íjászat ekkor már nem volt olimpiai sport. Az 1900-as, 1904-es, 1908-as és 1920-as játékokon szerepelt, de egységes nemzetközi szabályok nélkül, ezért aztán kimaradt. Az új szövetség egyik első célja a visszatérés volt. Ez 1972-ben, Münchenben sikerült, és azóta az íjászat folyamatosan az olimpia programján van. A szervezet a 2011-es kongresszus döntésével vette fel a World Archery nevet. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 2025. április 9-én hagyta jóvá, hogy a 2028-as Los Angeles-i játékokon először csigás íjjal is lehessen olimpiai érmet nyerni, vegyes csapatversenyben.

Legendák és leletek között

A magyar íj története két szálon fut. Az egyik a régészeté: lassú, óvatos, és szívesebben mondja, hogy „nem tudjuk”. A másik a hagyományőrzésé és a sporté: lendületes, közösségépítő, és néha többet állít, mint amit a leletek megengednek. A kettő nem zárja ki egymást. A legjobb íjkészítők ma már maguk keresik a régészeti eredményeket.

Ha a különböző íjtípusok felépítése érdekel, az íjtípusokról szóló áttekintés a reflexíj fizikáját is elmagyarázza.